jelentős volt és Dionüszosz (bor és a mámor istene) sok művészeti alkotásban megjelenik. A görög vázafestményeken Dionüszosz gyakran bukkan fel kísérői, a mainasok, Silénos és a szatírok társaságában. A római kultúrában Bacchus és a bor szintén fontos szerepet töltött be. A római freskók, mozaikok és szobrok gyakran ábrázolják Bacchust és a vele kapcsolatos jeleneteket. A Pompeii romjai között találtak számos ilyen alkotást, például a Villa dei Misteri freskóit, amelyek Bacchus és Ariadne történetét mesélik el. A klasszikus, görög–római mitológia hatása a középkor, és az újkor folyamán is fennmaradt. A mitológiai témák ugyanúgy megihlették a művészeteket, mint az ókorban. A remekművek tömkelegéből megemlíthetjük Michelangelo Buonarotti Bacchus-szobrát, Nicholas Poussin Bacchanália Andros szigetén című képét, Diego Velázquez Bacchus diadala, avagy a részegek című alkotását, valamint Pieter Pauwel Rubens Ganymédés elrablása című művét.
A reneszánsz művészetben szintén gyakori a bor és a szőlő ábrázolása, többnyire az érzéki örömökre, a termékenységre és a bőségre utalva. Caravaggio Bacchus című festménye egy érdekes példa erre, amely egy fiatal Bacchust ábrázol bort kínálva.
A bor témájának művészeti ábrázolása nem ért véget a XIX–XX. században sem. Ugyan az impresszionizmustól kezdve teljesen fellazulnak a műfaji határok, a szőlő és a bor csendéleteken, kocsmai vagy társasági jeleneteken, sőt, portrékon is gyakran megjelenik.
Az impresszionista művészek, mint például Claude Monet, gyakran ábrázolták a szőlőültetvényeket és a borospincéket. A postimpresszionista Vincent van Gogh is festett olyan képeket, amelyekben a bor és a szőlő megjelenik, mint például a Café de Nuit vagy a The Red Vineyard című alkotásai.
A 20. század elején a kubizmus egyik legismertebb képviselője, Pablo Picasso is megörökítette a bor és a szőlő motívumait több alkotásában, mint például a La botella de vino című festményén.