A Kojot négy lelkéből kiderül, hogy nem az ember a teremtés koronája.

Gauder Áron a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a berlini Universität der Künste egyetemen tanult. Rendező és forgatókönyvíró, számos díjat nyert, többek között az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál Kristály-díját a Nyócker! című egész estés animációs filmjével.
Emellett dokumentumfilmeket is rendez, valamint látványtervezőként színházi produkciókban is közreműködik. 2010 óta a METU oktatója, főiskolai docens minőségben. Legismertebb munkái közé tartozik a Nyócker! (2004) a Coyote és a szikla (2015) valamint a Kojot négy lelke (2023) című filmje, melyek számos hazai és nemzetközi fesztiválon szerepeltek és nyertek elismerést.
Amikor több mint 20 évvel ezelőtt bemutatták a Nyóckert, a kritikusok többsége örömmel üdvözölte a témaválasztást, mondván, végre valaki hozzá mert nyúlni aktuális társadalmi kérdésekhez. Gauder Áron rendezőnek nem kellett megmagyaráznia, miért foglalkozik a magyar-cigány együttélés problémáival, mert az mindenki közös ügye volt. Ha ugyanezen a prizmán keresztül nézzük, akkor Gauder második egész estés filmjének akár még a létezése is megkérdőjelezhető, elvégre mi közünk nekünk az indiánok teremtésmítoszához? A nagy sikerű Nyócker! és a nemrég bemutatott Kojot négy lelke című egész estés animációs filmek rendezője azt állítja, akkor boldog, ha hetekig indiánozhat. Ezek a törzsek tudnak valamit. Azt, hogyan kell harmóniában élni a természettel. Lassan nekünk is meg kellene tanulni, ha nem akarjuk megásni a sírunkat, üzeni a rajzfilmjével.
Ha visszafelé nézzük Gauder Áron életművét, könnyen kapcsolatot találunk a két végpont, a Kojot négy lelke és a Nyócker között. Mindkettőben ott vannak az ősi rítusok, az időben lehet ide-oda utazni, a zárt közösség mindennapjait pedig végzetes külső veszély fenyegeti. De túl a laza párhuzamokon, a Kojot érettebb, álomszerűbb és megrázóbb is, az újramesélt indián teremtéstörténeten ráadásul ott dolgozott Bereményi Géza is. Igazi szívbe markoló mítoszt látunk, és mint minden mítosz, ez is figyelmeztetésként szól a ma emberéhez. Hajlandók leszünk megadni magunkat a természetnek, vagy szemünk-fülünk befogva masírozunk tovább egy fenntarthatatlan világba?

(Források: mupa.hu, noklapja.hu, port.hu)